Egyik legfontosabb feladatomnak tartom azt, hogy minél több embert rávegyek arra, hogy szeresse már önmagát. Hedonista világot élünk, minden vágyunknak száz utat találhatunk, mégis önmagunkat igazán szeretni, azért nem is olyan egyszerű.

„Ha minden ember csak egyvalakit boldogítana életében, a világból Paradicsom lenne. Ez evangéliumi gondolat. Kevés ember osztja, a többi gyűlölködik. De akik értik, azok tudják, hogy ez a világ boldogulásának útja.” /Prohászka Ottokár/

A pokolban nincs mennyország. A pokolban nincs társaság, nincs másik, csak az egyedül van. Nincsenek színek, csak a szürke árnyalatai. Közöny van és közömbösség. Nincsen tartalom, csak üresség. Nincsenek különbségek. Csak az „én akarom” sóvárgó görcse van, de nincs kitől és nincs miért. Csak a nekem van. Csak „én” van, nincsen másik. Nincs együtt. A pokolban nincs közös érdek, csak a hatalom egyéni érdeke.

Na vajon melyik volt előbb és ha van mindhárom, kit érdekel?